Egyszerű matek, avagy a pozitív és negatív


Sokféle módon elősegíthetjük a kutyák egyensúlyának visszaállítását, beleértve a pozitív megerősítés különböző formáit és az emberi korrigálást is. Végső soron, mindkét módszer a kutya segítését célozza.
Minden viselkedés két alapvető módon változtatható meg: megerősítéssel vagy büntetéssel.
A humánpszichológia megkülönböztet pozitív büntetést és pozitív megerősítést, valamint negatív büntetést és negatív megerősítést. A pozitív és a negatív ugyanúgy működik, mint a matematikában. Ha hozzáadunk valamit, az pozitív, ha kivonunk valamit, az negatív.
A pozitív megerősítés azt jelenti, hogy a kívánt viselkedés megismétlését valami kellemes dolog hozzáadásával ösztönözzük.  A negatív megerősítést gyakran gondolják büntetésnek, holott egyáltalán nem az. A negatív megerősítés során eltávolítunk valamit, ami kellemetlen.  Például ha fejfájás ellen beveszünk egy aszpirint, és elmúlik a fejfájás. Az aszpirin eltávolította a kellemetlen fejfájást. 
A pozitív büntetés során, ezzel szemben, egy kellemetlen dolog hozzáadásával igyekszünk elvenni valaki kedvét egy viselkedés megismétlésétől. Negatív büntetés esetén egy kellemes dolgot vonunk meg. Ilyen például a figyelemmegvonás vagy "kizárás".
Ne feledjük, a pozitív és negatív szavak nem arra utalnak, hogy a következmény kellemes vagy kellemetlen. Bár igen gyakran ítélkezéssel reagálunk e szavakra, ez nem az ítéletalkotásról szól;  egyszerű matek az egész. 
A problémás kutyák esetén alkalmazott néhány módszer a pozitív büntetés kategóriájába tartozik, bár mivel a büntetés szó túlságosan "emberszagú", jobb ezeket a módszereket korrigálásnak nevezni.
Például Cesar Millan is gyakran karomformájúra görbíti az ujjait, hogy így szimulálja az anyakutya vagy egy domináns fajtárs fogait, és egy határozott érintést alkalmaz a kutya nyakán. 
Fontos tisztázni, hogy nem üti vagy csípi meg a kutyát! Egyszerűen csak utánozza a kutyák világában teljesen természetes korrigálást, amely számukra elsődleges jelentőséggel bír. Egy ilyen érintés azt a világos üzenetet hordozza számukra, hogy viselkedésük nem elfogadható. Ha egy kutya rakoncátlankodik a póráz végén, akkor vagy egy oldalirányú enyhe és rövid rántást alkalmaz, vagy pedig a lábbal megérinti a hátsóját. Ezzel ki tudja billenteni az adott tudatállapotból, és annyit közöl vele, ez nem elfogadható viselkedés a falkában. Tehát, tisztázzuk még egyszer. Nem rúgja meg a kutyát, hanem lábbal megérinti.
Ez ugyanaz a fajta érintés, mint amikor határozottan megérintjük valaki vállát, hogy felhívjuk magunkra a figyelmét. Mindenekelőtt pedig, az érintés mögött húzódó energia az, ami igazán számít. Ez ugyanis nem lehet sem dühös, sem frusztrált, sem félénk vagy bizonytalan; csakis kizárólag nyugodt és határozott lehet. Nem azért korrigálunk egy kutyát, mert kihoz a sodrunkból, és mérgesek vagyunk rá, vagy mert zavarba ejtő amit csinál, és félünk, mi jöhet még ezután. Falkavezérhez méltóan egyszerűen emlékeztetjük a kutyát, hogy figyeljen ránk. A helyes viselkedés eredménye lehet jutalomfalat, szeretet kinyilvánítás, dicséret, vagy "csupán" az a csendes büszkeség és öröm, amely szétárad bennünk attól, hogy "vette az adást". Ez már önmagában szeretet kinyilvánítás egy kutya számára!  Ne feledjük egy kutya állandóan olvas finom biokémiai reakciókból (mint például a bőrünk verejtékéből), az energiánkból és az érzelmeinkből, melyeket egyenesen visszatükröz felénk. 

Legfontosabb eszközünk a nyugodt-asszertív energia közvetítése. 
A kutyák nem veszik személyes sértésnek, ha határozottan megérintjük vagy odébb toljuk őket, feltéve ha mindezt nem goromba, mérges vagy agresszív energiával tesszük. Ha nyugodt-határozott energiát sugárzunk, akkor az érintés pusztán kommunikáció számukra. Egymás között állandóan testkontaktussal és energiával kommunikálnak. Folyton furakodnak, lökdösik, és orral bökdösik egymást. Ők így tartanak igényt a személyes terükre, így mutatják ki érdeklődésüket és szimpátiájukat, valamint így fejezik ki egy viselkedéssel szemben tanúsított egyetértésüket vagy nézeteltérésüket. Az anya és kölykei már a legelső pillanattól érintés útján kommunikálnak egymással, amikor a kicsik odakúsznak hozzá szopni, vagy amikor anyjuk odébb tolja őket, ha úgy dönt, elég volt.  Az állatok világában ez az üzenetátvitel egy igen egyszerű, ám félreérthetetlen módja.
A jutalomfalaton és klikkeren alapuló pozitív megerősítéses módszerek ideálisak arra, hogy különböző trükkökre, nyomkövetésre, vadászatra, apportírozásra, tulajdonképpen bármire megtanítsunk egy kutyát, amire ilyen vagy olyan formában már eleve is képes. Szintén jól használható az alacsony vagy közepes energiájú, nyugodt, kiegyensúlyozott típusú kutyák magatartásának kezelésében vagy alapengedelmességi képzésében. Azokat a kutyákat azonban, akik rendkívül labilisak, egyáltalán nem villanyozza fel a lehetőség, hogy viselkedésük megváltoztatásáért cserébe jutalomfalatot kaphatnak, legyen az bármilyen ízletes is. Egy  veszélyesen agresszív kutya elé akár egy szaftos hússzeletet is lökhetünk, még csak észre sem veszi. Nem klikkelgethetünk és nem dobálhatunk jutalomfalatokat  miközben  próbálunk megfékezni egy agresszív, labilis kutyát!
A jutalomfalaton alapuló pozitív megerősítéses képzés egészen azóta létezik, amióta az ember először próbálta meg irányítása alá vonni a kutyákat. Egy-egy finom falat minden állatfaj számára egyértelmű ösztönzést jelent, az egerektől kezdve, a medvéken át egészen a gyerekekig. A klikkerképzés már kifinomultabb módszer, mint a szimplán jutalomfalaton alapuló változata. Eredetileg több mint harminc évvel ezelőtt fejlesztették ki tengeri emlősök mutatványokra való betanítására. A klikker, vagy az egyes bálna - és fókafajták esetén alkalmazott síp, hidat képez a jutalomfalat és a viselkedés között. A klikker azonnali, tizedmásodperces visszacsatolást tesz lehetővé  állat és kiképzője között, vagyis amint az állat a kívánt viselkedést produkálja, a klikker hangja jelzi számára, hogy jutalom következik. A klikkerképzés bevezető szakaszában, a klikker hangjelzését azonnal jutalom követi. Amint alaposan elsajátította, és tökéletes biztonsággal alakítja az adott viselkedést, sokszor már a klikker is elég a pozitív megerősítéshez, mivel azt ígéri, hogy a hozzá kapcsolt jutalom is megérkezik majd. Ellenőrzött körülmények között a klikkerképzés hihetetlenül hatékonyan felgyorsítja a tanulás folyamatát. Bár a klikker akkor a legeredményesebb, ha egy új viselkedést akarunk kialakítani, nem pedig egy meglévőt elvenni, mégis lehet alkalmazni nemkívánt viselkedési minták eltávolítására a viselkedés formálása és az új viselkedés jutalmazása által.

A pozitív megerősítés bizony visszafelé is elsülhet, ha épp egy nemkívánatos viselkedést táplálunk vele. Az emberi világban, ha egy kisgyerek megüti magát, és sírni kezd, természetes, hogy a szülők vigasztalják, simogatják, és azt mondják, minden rendben, csak egy kis bibi az egész, vagy valami hasonlót. A szülők többsége azonban tisztában van azzal, hogy ha túlzásba viszik a vigasztalást, és esetleg pánikba esnek, vagy túl sok érzelmet társítanak a dologhoz, akkor csak tovább fokozzák a gyerek aggodalmát. Bár a simogatás lehet megnyugtató egy kutya számára, viszont a szeretet kifejezése is egyben, s mint ilyen, igen hatékony eszköze a pozitív megerősítésnek.